A labdarúgás, mely olykor az egekbe emel, de legalább ugyanennyi alkalommal a mélybe taszít. Ahol 10 millió labdarúgó edző él, ott nehéz okosat mondani, ezért próbáltunk a tényekre hagyatkozni. A magyar labdarúgás helyzetének vizsgálatakor két szempontot vettünk figyelembe: az ígéreteket, melyet az MLSZ vezetése tett 2010-es váltás után, illetve a velünk azonos vagy gyengébb szinten lévő országok teljesítményét vizsgáltuk, az elmúlt egy évtizedet tekintve. Ezek mentén halad az írásunk.
Nagy jövő előtt
Utoljára 2009-ben járt magyar klub a Bajnokok Ligája főtábláján, illetve az utánpótlás válogatott ugyanebben az évben bronzérmet szerzett a 20 éven aluliak világbajnokságán. A jövő tehát nagy reményekkel kecsegtetett, mivel papíron a világ egyik legerősebb utánpótlás válogatottjával rendelkeztünk (az u20-as vb-n megelőztük az európai országokat). A Bajnokok Ligáját megjárt Debrecen jövője biztosítottnak látszott, hiszen magyar játékosok többsége alkotta a keretet, köztük sok fiatallal.
A folyamatok még kedvezőbbé váltak, elsősorban anyagi szempontból. Az MLSZ új elnöke (az OTP vezére) grandiózus terveket mutatott be 2011-ben a Magyar Labdarúgás Fórumán. Az akkori futballreformot szolgáló elképzelés határideje 2020 volt, tehát aktuális megvizsgálni, hol tart az akkori tervezet, mi valósult meg belőle, hogyan fejlődött a labdarúgásunk az elmúlt 8-9 esztendő alatt.
Az akkori helyzet bizakodásra adott okot, az MLSZ ötletei pedig impozáns jövőt láttattak velünk. Először a magyar labdarúgás problémáit határozták meg:
- profizmus hiánya: kevés igazolt labdarúgó, tehetségeink túl korán szerződnek külföldre;
- bajnokság alacsony színvonala és gyenge válogatott;
- alulfinanszírozottság;
- hiányos infrastruktúra.
A felvázolt megoldási tervet négy csoportba szedtük: válogatott, utánpótlás, klubok és infrastruktúra.
Klubfutball helyzete
A 2009/10-es szezonban a Debrecen kivívta a Bajnokok Ligája főtáblán való indulást. Következő évben az Európa Ligában kerültek főtáblára, ezek után jött az MLSZ terve a klubfutball fejlődését illetően.
Elvárások:
- klubszinten 2014-ig az őszi csoportkörbe mindig be kell jutnia egy csapatnak, utána ezt már kettőnek kell megtennie, amelyek közül az egyik eljut a tavaszi periódusba is;
- az átlagnézőszám emelkedése: 2014-ig 6000 fő, 2018-ra 10000 főt kell elérni átlagban;
- 2014-re minden első osztályú csapatnak rendelkeznie egy fűtött talajú főpályával;
- 2013-ra kártyás beléptetőrendszer;
- hazai bajnokság átalakítása: - NB II működtetése (egycsoportos),
- NB III létszámának csökkentése.
Klubjaink a nemzetközi kupákban
Valóság: „Klubszinten 2014-ig az őszi csoportkörbe mindig be kell jutnia egy csapatnak, utána ezt már kettőnek kell megtennie, amelyek közül az egyik eljut a tavaszi periódusba is.”
Jól látható, hogy a magyar klubok három alkalommal jutottak be a főtáblára (az Európa Ligába. Az elvárt mennyiség ezen időszak alatt 15 főtáblás hely, illetve 6 egyenes kieséses részvétel lett volna, ennek a 14%-át teljesítették.
Érdemes megvizsgálni, hogy az UEFA koefficiens alapján 2010-ben még kilenc hellyel mögöttünk szereplő Kazahsztán, hogyan szerepelt ezen időszak alatt.
Kazahsztánban eközben felépítették egy olyan klubot (Astana), amely stabil résztvevője az európai kupaporondnak. Hat alkalommal is képviseltették magukat a legrangosabb szinten, ami UEFA koefficiensekben is megmutatkozik.
Célszerű egy pillantást vetni az alábbi táblázat sorrendjére is, mely a nemzeti bajnokságot rangsorolja az európai kupákban nyújtott teljesítményük alapján.
A tervezet reformok előtt a magyar bajnokság a 32. helyet foglalta el az UEFA rangsorában, egyelőre azonban nem látszódik előrelépés. Jelenleg a 33. helyet foglalja el, de az igazsághoz tartozik, hogy ehhez még hozzájönnek majd a Ferencváros csoportkörben elért idei eredményei is. Ugyanakkor nálunk közel 10 év alatt stagnálás figyelhető meg, miközben akadt pár ország, akik közben fejlődtek.
Az ábrán Kazahsztán, Azerbajdzsán és Liechtenstein eredményeit követhetjük nyomon. Míg 2011-ben mindegyik állam mögöttünk helyezkedett el a rangsorban, 2019-re már az összes megelőzött bennünket (31-26-25). Az eredmények valószínűleg nem a véletlenek műve, akadnak azonban olyan országok, akiknél nem valósult meg a fejlődés. (Lásd a következő táblát.)
Moldova, Írország és Finnország a magyar bajnokság szintjén helyezkedett el a 2010-ben, de egyértelmű visszaesés mutatkozott meg a csapataik teljesítményében. A három nemzet együttesen öt Európa Liga főtáblát tudott felmutatni a kilenc év alatt. A megfelelő szakmai építkezés hiánya észrevehető ezen nemzeteknél.
Konklúzió:
A klubcsapataink jelen helyzetben ott tartanak, ahol az előzetes prognózis szerint 2014-ben kellett volna. Az elvárt szinthez képes jelenleg öt évvel vagyunk lemaradva. Pozitívumként megemlítendő, hogy két különböző klubcsapat jutott el az őszi európai kupaporondra az elmúlt két évben.
Nézőszám és stadionok kihasználtsága
Valóság: „Az átlagnézőszám emelkedése: 2014-ig 6000 fő, 2018-ra 10000 főt kell elérni átlagban.”
Az elvárások szerint a 2010/11-s szezonban mért 2812-es átlaghoz képest 7200 fővel kellett volna növekednie az átlagnézőszámnak az NB I-es bajnoki mérkőzéseken 2018-ra. Az akkori adatok szerint ez a paraguayi bajnoki mérkőzések szintjének felelt meg (2615 fő).
Hogyan alakult az elmúlt években ez a szám, mennyire népszerű valójában az NB I? Sikerült teljesíteni a kritériumokat? Lássuk a hivatalos adatokat.
Az első évben 1000 fővel nőtt az áltagnézőszám, ami bizakodásra adott okot, majd komoly visszaesés következett. A negatív csúcs 2014/15-ben volt, amikor mindössze 2504 néző volt kíváncsi átlagban egy magyar első osztályú mérkőzésre a stadionokban. A 2018/19-es szezonban sikerült újból elérni a 2004/05-ös átlagot (akkor 3300 szurkoló volt kint átlagosan egy bajnokin).
Érdemes megvizsgálni, hogy a jelenlegi nézőszám hol helyezkedik a több bajnoksághoz képest.
Természetesen nincsen felsorolva az összes nemzeti bajnokság (csak néhány érdekesebb került kiemelésre). A horvát és szerb első osztály megelőzése bravúros, ugyanakkor Ukrajna, Csehország vagy épp Ausztria jócskán előttünk jár ilyen tekintetben. Van azonban még egy mérvadó adat a látogatottság kapcsán, ez pedig a stadionok kihasználtsága.
Előfordulhat ugyanis, hogy a 3000 nézőszám egy csapat esetében a plafont jelenti, míg másoknál csak fél- vagy negyedházat. Magyar bajnoki mérkőzések esetében az alábbi módon alakult ez a mutató:
Egy klasszikust idézve: „nem jó, de nem is tragikus”. Volt egy komoly mélypont 2015 körül, de utána újból emelkedésnek indult a stadionok kihasználtsága. Összevetettük az eredményt a környező országokéval:
Megfigyelhető, hogy Közép-Európában a stadionok többsége nincsen maximálisan kihasználva. A 20-40% körüli eredmény a realitás. Európa nyugati részén a helyzet azonban jóval kedvezőbb. Németország és Hollandia élen járnak a stadionok kihasználtságában.
A 85% feletti adat egészen elképesztő, gyakorlatilag minden találkozón teltház van, de a belga első osztály sem panaszkodhat. A német harmadosztály nem szerepel a táblázatban, de ott is közép-európai átlag felett van a stadionok kihasználtsága (43%).
Konklúzió:
Az MLSZ által előirányzott 10 ezer fős átlagnézőszám a 2018-as szezonra irreális volt. Ez a jelenlegi szezonban egy 92%-os telítettséget eredményezne, ami magasabb még a Bundesliga átlagánál is, így Európában éllovasok lettünk volna. A közép- és kelet-európai trendek 20-40%-ot mutattak, amit jelenleg hoz is a magyar első osztály. Ebben a régióban eléggé nehézkes felmutatni még az 50-60% körüli eredményt is, ami 5500-6500 főt jelentene mérkőzésenként 2019/20-as idényben.
Fűthető pálya és beléptetőrendszer
Valóság:
- „2014-re minden első osztályú csapatnak rendelkeznie egy fűtött talajú főpályával.”
- „2013-ra kártyás beléptetőrendszer.”
A 2014/15-ös szezonban 16 klub szerepelt a magyar első osztályban. Ezek közül az alábbi kluboknak volt fűthető stadionja a bajnoki rajtra:
- a felcsúti Pancho Aréna,
- a Bozsik Stadion (Honvéd), mely az országban elsőként lett fűthető pálya még az 1980-as években,
- az ETO Park (Győr),
- a Nagyerdei Stadion (Debrecen).
A Ferencváros kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a klub az összes bajnoki mérkőzését a Groupama Arénában játszotta, ami fűthető, de a bajnokság kezdetére nem készült el a stadion, ugyanakkor ebben az esetben talán lehetünk megengedőbbek is. A Dunaújváros kapcsán már nem, akiknél a 2014/15-s esztendőt követően készült el a fűthető stadion, amikor a csapat kiesett az első osztályból.
A 2013-ra ígért rajt elmaradt a beléptetőrendszer esetében is, meglehetősen sok probléma volt a kapukkal (kezdetben nem is tudták, hogy melyik raktárban vannak pontosan). Az MLSZ elnöke is beszélt róla az ominózus 8-1-es hollandok elleni vereség után: „Az a stadionbeléptetőnek álcázott síkapu, amit minisztersége utolsó idejében megvásároltak messze érték fölött, az még mindig ott pihen a raktárakban. Azzal tenne igazán jót a magyar sportnak, ha azt sikerülne Brüsszelben eladnia esetleg, akár töredékáron is” – mondta az MLSZ elnöke.
2014-ben valósult meg a beléptetőrendszer, illetve a szurkolói kártya is, amivel a huliganizmust próbálták kiszűrni a stadionokból. Az elnök 2019 elején változtatásokat eszközölt a névre szóló jegyértékesítéssel kapcsolatban. Mivel komolyabb atrocitás nélkül zajlottak a mérkőzések, ezért csak a biztonsági szempontból kiemelt kockázatú mérkőzéseken lesz névre szóló jegy. A normál találkozókon a klubok dönthetnek majd arról, hogy működtetik-e a beléptetőrendszert.
Konklúzió
A fűthető pályák egy része megvalósult a 2014-es bajnoki rajtra, de a 16-ból mindössze 5 klub stadionja rendelkezett ilyen konstrukcióval. Ez nem a teljes mezőny, ahogyan 2013-ra nem sikerült megvalósítani a kártyás beléptetőrendszert sem. A beléptető kapukat 2014-től üzemelték be, mellyel sikerült családbaráttá tenni a magyar bajnoki találkozókat.
Hazai bajnokság megreformálása
Valóság:
- „Egycsoportos NB II”
- „NB III létszámának csökkentése”
A 2010/11-es szezonban a magyar másodosztályban két csoport volt (összesen 32 csapattal), míg a harmadik vonalban hat csoport (összesen 94 klubbal). A reformok a 2013/14-as szezontól kezdődtek, ekkor csökkentette az MLSZ egycsoportos a másodosztályt (16 csapattal), míg a harmadosztályt három csoportra (48 csapattal). A 2016/17-es szezontól bővítették 20 klubra a másodosztályt.
Konklúzió:
Mindkét terv tökéletesen megvalósult a magyar bajnokság átalakítására, ezzel csökkentve az alsóbb osztályokban szereplő klubok létszámát. Átláthatóbb lett mindkét pontvadászat, ami előnyükre szolgált.
