Egy német likőrgyár, egy 39 éves kapus merész húzása, és egy válogatott hálóőr, akiből tervező lett. Elég lett volna ennyi a kapusmezek reformjához?
A 90-es évek egy csodálatos - és egyben szörnyű - időszak volt a labdarúgó mezek világában. Az elme szárnyalt, sok esetben rendkívüli mintázatokat alkottak a tervezők, de olykor borzalmas dolgokat kerültek ki a kezeik közül. Miért változott ennyit a kapusok mezeinek világa abban az évtizedben, és miért nem vált ez tendenciává a későbbiekre?
Régen minden más volt
Dino Zoff az olaszok legendás kapusa. Mikor megnézzük az egyik mezét, akkor semmi különlegeset nem láthatunk rajta. Feliratok nélküli, egyszerű darab. A 70-es években még nem volt divat a különböző mintázat, ahogyan a 80-as években is csak minimálisan. Ugyan a szponzorok már 70 évvel ezelőtt beszivárogtak a labdarúgásba - az uruguayi Penarol kapcsán -, de az európai klubok többsége kezdetben tiltotta, hogy a mezükön más is felirat is szerepeljen.
Az áttörést a német Eintracht Braunschweig hozta el 1973-ban: ők kezdték el elsőként reklámfelületként használni a mezüket. A német marketing szakember, Günter Mast ötlete bevált, kisebb jogi viták után elkezdődött a népszerűsítés. A Braunschweignek szüksége volt a pénzre (és a hírverésre), mert financiális problémákkal küzdöttek. Az ötletet kezdetben a szurkolók sem fogadták jól, de utána ez olyan pénzügyi stabilitást eredményezett, hogy 1977-ben megszerezhették a kor egyik legjobb német játékosát, Paul Breitner.
A Braunschweig kapcsán még az is felmerült, hogy a csapatot a szponzor után, Eintracht Jagermaisternek hívják, ebből végül nem lett semmi. A klubok felismerték a mezszponzorokban rejlő lehetőségeket, egyre többen szerződtek le nagyobb cégekkel a szponzoráció miatt. Spanyolországban a Racing Santander számított ilyen téren úttörőnek, ők 1981-ben a német elektronikai céggel, a Tekával írtak alá megállapodást, akik később a Real Madrid ikonikus mezponzoraivá váltak.
Ez még önmagában kevés lett volna az üdvösséghez, kellett a replikák gyártása is, amiben a Real Madrid számított elsőnek még 1960 környékén. Ők a szurkolóknak terveztek külön mezt, míg a Leeds United 1975-ben az Admiral céggel karöltve, legyártatta az első mezreplikát. A 80-as években már kisebb mintázatok megjelentek a mezeken, először csak a mezőnyjátékosokat érintette, majd a kapusokat is. Mérföldkő volt az 1988-ban rendezett Európa-bajnokság. Anglia Hollandiával játszott, ez volt Shilton 100. mérkőzése a válogatottban, egy rikító kapusmezzel ünnepelte meg 39 évesen.
Shilton cselekedete megadta az alapot a kapusok számára, hogy extravagáns felszerelésekben lépjenek pályára. A 1990-ben rendezett világbajnokságon a győzelemig menetelt a német válogatott. Kapusuk, Bodo Illgner egészen érdekes szerelésben lépett pályára a torna során. Itt már érezhető volt, hogy jön a kapusmezek reformja, elszabadul majd a pokol, olyan hagyományörző nemzetek, mint az olaszok is felvették a kesztyűt, és az alábbi mezt adták az 1994-es vb-n Gianluca Pagliucára:
Szintén komoly változást hozott a Premier League indulása: debütáltak a játékosok nevei a mezeken (1993). Ezzel már a szurkolók is azonosulni tudtak a sztárokkal, "magukon" hordhatták a kedvenceik mezét a nevükkel ellátva, még akkor is, ha csak replikák voltak. Innentől "elszabadult a pokol", nem volt megállás. A mezőnyjátékosoknak is sokszor érdekes szerelésben kellett kifutniuk a pályára, de a kapusuk még rajtuk is túltettek.
Formabontó törekvések
A tervezők a kapusok esetében szabadjára engedhették a fantáziájukat, mindössze egy ember egyedi igényeire kellett szabniuk a darabot. A legőrültebb ötletek valósultak meg, elsősorban a latin-amerikai hálóőrök tűntek ki a tömegből. A mexikói válogatott kapusa, Jorge Campos nem tartozott a legmagasabb játékosok közé, épphogy elérte a 170 centimétert. Amellett, hogy a kapuban állt, előfordult, hogy csatárt játszott, vagy épp egy hatalmast gólt ollózott. Egyik ötlete az volt, hogy minél rikítóbb mezben lép pályára, annál inkább "magához vonzza" a labdás ellenfeleket, ez által könnyedén tudja hárítani a közelről jövő lövéseket, nem szenved hátrányt a kapuban a magassága miatt. Milyen mezekben lépett pályára a legendás mexikói kapus?
Mennyire vált ismertté a mezei által Campos? Olyanannyira, hogy elkezdte tervezni őket, cége, az ACA Sport a Nike-val és az Umbróval is kötött szerződéseket. Az acapulcói gyermekkora ihlette a mezeket, melyek különféle színekben pompáztak. Előfordult, hogy barátságos mérkőzésekre külön mezt tervezett, karöltve a Nike-val. A szülővárosa szörfkultúráját ötvözte az ősi maja mintákkal, egészen eredeti ötletek jöttek létre. A jelenre is óriási hatást gyakorolt Campos, hiszen a Nike egyik új mezét is inspirálta a munkája.
Természetesen a dél-amerikai kapusok sem maradhattak el Campos mögött: az 1995/96-os szezonban a Boca Juniors hálóőre, Carlos Navarro "El Mono" Montoya egy őrült ötlettől vezérelve azt kérte, hogy a mezére vasalják rá, ahogyan egy rajzfilm kamion volánja mögött ül. Megtették, az eredmény tényleg hihetetlen, nem nagyon láttunk hasonló mezt az elmúlt évtizedekből. Különféle színek, mókás kinézet:
Az ikonikus mez még az Upper Deck focis kártyáján is szerepelt. Az argentin ligában nem fogták vissza magukat a kapusok a mezek terén (sem), eléggé "érdekes" ötletek születtek. A válogatott hálóőre, Sergio Goycochea kifejezetten szerette az extravagáns viseleteket a mérkőzésen, még a nemzeti tizenegyben is különc szerelése volt. Természetesen a bajnoki mérkőzésekről sem hiányozhatott az egyedi ruházat.
A dél-amerikai kapusoknál maradva, José Luis "El Buldog" Chilavert a becenevére utalva, egy bulldogot rakatott a mezére, de René "El Loco" Higuita meze sem épp a szokványos színekből áll.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez a tendencia csak Amerikára volt jellemző, illetve az európai hálóőrök konszolidáltabbak voltak, akkor merőben tévedünk! David Seaman eléggé furcsa mezekben lépett pályára a 90-es évek derekán, ami elsősorban az Umbrónak köszönhető:
A kor egyik legjobbja, Peter Schemeichel sem panaszkodhatott, hiszen kijutott neki is a "jóból". A Premier League többi kapusa is tartotta vele a lépést (legalábbis a mezek tekintetében), voltak köztük eléggé menő kompozíciók is, főleg Shaka Hislop Newcastle felsője.
A spanyoloknál sem fogták vissza magukat, elég csak megnézni a Kappa által, az 1995/96-os szezonra készített Barcelona kapusmezt. Ritka darab, alig csináltak róla felvétel, okkal. Rengeteg egyedi kapusmez készült ebben a korszakban, azonban a felsorolásunk itt befejeződik, zárjuk a sorunkat a kolumbiai kapussal, Faryd Mondragónnal és az egyedi viseletével. Mára a tervezők konszolidáltabbá váltak, jóval kifinomultabbak a színek és a minták.
