Egy ország, mely mindenáron világbajnokságot rendezne

Van egy nemzet, ahol imádják a sportokat - elsősorban a labdarúgást - és mindenképpen nagy világversenyt szeretnének rendezni. Kik ők? 

Míg az ezredforduló előtt számos nemzet szeretett volna labdarúgó világbajnokságot rendezni, addig ez mára egyre kevesebb ország álma. Van azonban egy, amely töretlenül kandidál a soron következő tornára, de eddig még sosem sikerült elnyernie a rendezés jogát. Mi lehet ennek a hátterében és miért ennyire lelkesek, amikor szinte már mindenki menekül a házigazda szerepe elől?

Sport mindenek felett

Egy ország, mely jelenleg nem tartozik a futballnagyhatalmak közé, de a lakosság nagy része imádja a labdarúgást és első számú sportágként tekint rá, pedig a sikereik elmaradnak az elvárttól. Az aranykorszak már elmúlt, sokan még a múltba révedve élnek, de már kopogtat egy fiatal generáció, amely talán felvirágoztatja a sportszerető nemzetet. Mindezt egy külföldi szövetségi kapitánnyal karöltve tennék meg. 

A politikai háttér is adott, hiszen az ország vezetője szintén rajong a sportokért, elsősorban a labdarúgásért. Az elmúlt kilenc esztendőben országszerte futballakadémiák, szociális és sportközpontok épültek. Természetesen tevékenyek a pályázatokat illetően is, aminek hála már az elmúlt években házigazdái voltak számos rangos eseménynek.

Itt azonban nem szeretnének megállni, hiszen a nagy álom még nem valósult meg: a labdarúgó világbajnokság, mely "véleményük" szerint több szempontból is felvirágoztathatná az országot. A sorokat olvasva talán már van egy halvány sejtés, hogy melyik nemzetről lehet szó, természetesen:

Marokkóról. 

Az Afrika északnyugati részén elhelyezkedő királyság az elmúlt évtizedek folyamán rendre világbajnoki pályázatokkal bombázta a FIFA-t. Világrekorderré váltak a sikertelen kísérletekben, amit a torna megrendezésére nyújtottak be. A sorozat 1994-ben, kezdődött, majd 1998, 2006, 2010 és 2026. Az öt elbukott lehetőség sem akadályozta meg őket abban, hogy a 2030-as torna kapcsán újból próbálkozzanak.

Ne szaladjunk ennyire előre! Marokkó már az 1980-as évek végén megkezdte a nagy projektet, miszerint világbajnokságot akarnak rendezni. Számukra nem az olimpia a legfontosabb, hanem labdarúgás és azon belül is a vb. Rögtön nagyban gondolkodtak, hiszen a sikeres 1988-as Afrikai Nemzetek Kupáját követően már egy világbajnoki rendezésben reménykedtek. 

Az 1988 júliusában tartott zürichi gyűlésen viszont az Amerikai Egyesült Államok nyerte el a házigazda jogát. A kudarc nem szegte kedvét az országnak, a következő adandó alkalommal újból próbálkoztak. Megint Zürich adott otthon a rendezvénynek, ahol Franciaországgal szemben maradt alul 12-7-re a marokkói pályázat. Azt gondolnánk, hogy itt elég is volt számukra, de 1999-ben változás történt a királyi trónon, ami hosszútávon elősegítette sporttal kapcsolatos törekvéseket.

VI. Mohammed, édesapja váratlan halálát követően került trónra 35 évesen. Rengeteg pénzt fordított az ország fejlesztésére, a turizmus fellendült a térségben, de a sportok is kiemelten fontossá váltak az évek alatt. A munkanélküliség azonban továbbra is megoldhatatlan problémát jelent a régióban. Egy esetleges vb-rendezés, ezt is hivatott lett volna megoldani.  

VI. Mohammed, marokkói király

A marokkóiak 97%-a támogatná a világbajnokság megrendezését a hazájukban, amitől gazdasági fellendülést is vártak. A támogatók nagyobb többsége érdeklődik a labdarúgás iránt (84%). Ezt próbálta kihasználni VI. Mohammed, de a 2018-as moszkvai FIFA kongresszuson elbukott a pályázatuk, így az Amerikai Egyesült Államok mellett Kanada és Mexikó rendezheti a 2026-os vb-t. 

Újból Amerika vetett véget a marokkói álmoknak. Az afrikai ország mindössze 2,7 pontot ért el az 5-ből, ami a pályázat előzetes értékelést illeti. Ez rendkívül alacsony, ráadásul nagy kockázatnak ítélték meg a stadionok állapotát, szállásokat és az infrastruktúra fejlettségét. Kiemelték, hogy a pályázat még csak papíron létezik és rengeteg az elavult stadion országszerte. 

VI. Mohammed uralkodásához fűződik hat fociakadémia megépítése és átadása, közülük egy az uralkodó nevét viseli. Ez Saléban található (Rabat elővárosa). A király tervezi még számos szociális és sportközpont átadását is a következő években (több, mint 800 ilyen komplexum valósulhat meg). 

Hiába az impozáns új tervek, környezetbarát és költséghatékony stadionok, mégsem nyerte el a jelölők bizalmát. Marokkónak 15,6 milliárd dollárba került volna a torna, ami gazdaságilag is megterhelő. Sokak a brazíliai rendezéssel azonosítják a projektet - ahol számos probléma merült fel közvetlenül a világbajnokságot megelőzően -, amit szeretne elkerülni a FIFA. Az amerikai kandidálás egy kész terv volt, meglévő stadionokkal, dupla akkora profittal.

Hogyan tovább?

A közvélemény kutatásokból egyértelmű, hogy a marokkói nép beállt egy esemény mögé, amitől gazdasági fellendülést remél. Az ország tradicionálisan mély labdarúgó kultúrával rendelkezik, egy bajnoki mérkőzésen gyakorta előfordul a 10-15 ezres nézőszám, de olykor 30-40 ezren is megtöltik a stadiont. Önmagában ez viszont nem elég egy rendezés elnyeréséhez. 

Egy komplett infrastruktúrát kéne kiépíteni, felújítani a teljes úthálózatot, megszervezni a logisztikát, mert a casablancai reptér túlterheltté válhat egy ilyen esemény kapcsán. A stadionok elavultak, nem felelnek meg a nemzetközi színvonalnak, illetve az összes helyszín csak elméletben létezett. A rendezés költsége az ország akkori GDP-jének 15-16%-át tette volna ki. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a terrorizmus mellett sem, amely az elmúlt évtizedben ezt a régiót sújtotta. 

A számos negatívum mellett pozitív hozadéka is lenne egy rendezésnek. Az egyik aspektus a turizmus fejlődése lenne és átmenetileg csökkenne a munkanélküliség is. Fejlődne az elavult infrastruktúra és javulhatna Marokkó nemzetközi megítélése is. Talán ezek miatt láthatott fantáziát Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök egy közös rendezésben. 

VI. Mohammed és Pedro Sánchez

A spanyol - portugál kandidálás már adott volt a 2030-as világbajnokság kapcsán, de a költségek hatékony csökkentése végett, érdemesnek találtatott Marokkó bevétele a pályázatba. Erről 2018 novemberében tárgyalt Marokkóban Pedro Sánchez, IV. Mohammed pedig fogékony volt a konföderációk közötti együttműködésre. A közös ajánlat lehetőséget biztosított volna, hogy Európa és Marokkó között növeljék a kapcsolatokat, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból. 

Jelen helyzet azonban úgy néz ki, hogy Portugália és Spanyolország közösen, Marokkó nélkül pályázik végül a 2030-as rendezésre, melyet júniusban jelentettek be. Ebben kulcsszerepe lehetett Aleksander Ceferinnek (az UEFA elnökének), aki kifejezetten ellenezte az ilyen jellegű közös pályázatokat, melyek a konföderációk együttműködésével jönnének létre.

Marokkó által rendezett tornák/versenyek 2010-től:
- FIFA-klubvilágbajnokság (2013 és 2014)
- Afrikai Nemzetek Bajnoksága (2018)
- Atlétika, Gyémánt Liga, Rabat (2016 és 2017)
- Túraautó-vb futam (2009-től)

Marokkó patthelyzetbe kerülhet, ugyanis Gianni Infantino (a FIFA elnöke) nem rajong a "magányos" pályázatokért. Az egyértelművé vált, hogy egy portugál - spanyol közös kandidálás esetén a többi országnak nincsen sok "sansza" az esetleges győzelemre. Marokkónak mindenféleképpen szüksége van társakra, ha vb-t szeretnének rendezni 2030-ban, ehhez pedig a régióból találhatnak partnereket (Algéria és Tunézia). Ha ez nem valósul meg, akkor hatodik alkalommal is elbuknak.